Az ADHD-t még ma is számos tévhit övezi, amelyek közül az egyik legkárosabb, hogy az érintetteket lustának vagy fegyelmezetlennek bélyegzik. A valóság ezzel szemben az, hogy az ADHD neurobiológiai eredetű állapot, amely az agy működésének eltéréseiből fakad, nem pedig akaratgyengeségből. A kezeletlen ADHD gyakran vezet félreértésekhez, mivel a tünetek kívülről könnyen tűnhetnek motivációhiánynak.
Az ADHD-val élők agyában az információfeldolgozás, a figyelem szabályozása és az impulzuskontroll eltérően működik. Ez hatással van a tanulásra, a munkavégzésre és a mindennapi szervezésre is. A feladatok elkezdése, fenntartása vagy befejezése sokkal nagyobb mentális erőfeszítést igényelhet, még akkor is, ha az illető intelligens és motivált. A kezeletlen ADHD ezért gyakran jár együtt önbizalomhiánnyal, szorongással vagy akár depresszióval, mivel az érintettek folyamatos kudarcélményeket élhetnek át.
Fontos hangsúlyozni, hogy az ADHD nem gyermekkorban „kinőhető” probléma. Bár a tünetek az életkor előrehaladtával változhatnak, sok felnőtt is érintett marad, gyakran diagnózis nélkül. A kezeletlen ADHD ilyenkor hatással lehet a párkapcsolatokra, a karrierre és az önértékelésre is, hiszen az érintett sokszor saját magát hibáztatja a nehézségekért.
A megfelelő felismerés és támogatás azonban jelentős változást hozhat. A diagnózis nem címke, hanem magyarázat: segít megérteni, mi miért működik másképp. Terápiával, életmódbeli stratégiákkal és szükség esetén gyógyszeres támogatással az ADHD-val élők képesek kibontakoztatni erősségeiket. Az ADHD megértése tehát nemcsak az érintettek, hanem a környezetük számára is kulcsfontosságú lépés az elfogadás és a valódi segítség felé.